Az elmúlt hónapokban a Fertő hidrológiai történetéről Víz és Ember címmel ismeretterjesztő előadássorozatot tartottunk a Fertő-parti falvakban. Célunk az volt, hogy közérthető módon mutassuk be a tó vízrendszerének történeti változásait, a természetes folyamatokat, az emberi beavatkozások következményeit, valamint ezek összefüggéseit a tájhasználattal és a helyi életmóddal.
A Fertő tó Közép-Európa egyik legértékesebb természeti kincse, melynek különleges hidrológiai viszonyai évszázadok óta meghatározzák a környező táj arculatát és a benne élő közösségek mindennapjait. Előadássorozatunkat azzal a meggyőződéssel indítottuk el, hogy amennyiben a Fertő-táj falvaiban élők jobban megértik lakóhelyük természeti összefüggéseit, múltját és jelenét, tudatosabban fognak kapcsolódni ehhez az Európában is különleges környezethez, amelynek megőrzése közös felelősségünk.
BESTbelt programunk keretében zajló előadásaink során azon igyekeztük, hogy ne csak tudományos ismereteket közvetítsünk, hanem alkalmat adjunk arra is, hogy a hallgatóság a saját történetein és emlékein keresztül elevenítse fel a táj és a tó kapcsolatát, múltját. Ezek a közösségek, Fertőrákos, Balf, Fertőboz, Hidegség, Fertőhomok, Fertőd, az Alpok-aljára átnyúló Pereszteg, valamint a közeli város, Sopron lakosai a tóval való kapcsolatukban évszázadok tudását és tapasztalatát őrzik. Számos személyes, érdekes beszámolót hallhattunk, így például Fertőbozon a nádaratás múltjáról, a nádarató gépek sajátosságairól, a nádasterületek változásairól, a gróf Széchenyi-család által épített egykori tavi strandfürdőről, Fertőrákoson a 20. századi strandról és a helyiek kapcsolatáról, Hidegségen a hidegvízű források történetéről, a helyiek tóval való kapcsolatáról, a halászatról.
A Fertő közelsége a történelem során mindvégig meghatározta a községek lakóinak életét, akik jobbára zöldségtermesztésből, halászatból, nádaratásból, szőlőművelésből éltek. Ahogy változott a tó, úgy változott a tájhasználat és változtak maguk a falvak is, például Fertőbozon a mai faluban álló haranglábig húzódott a Fertő, a szabályzás előtti időkben, a 18. században még e harangláb helyén csónakkikötő működött, mint ahogyan ez az egykori halászfaluban, Sarródon is így volt, a mai Kócsagvár helyén.
Előadásainkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a jövőben elengedhetetlen lesz a táj, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a természetvédelem és a turizmus összehangolt kezelése. Kiemeltük, hogy a klímaváltozás hatásai már most is érezhetők, és egyre sürgetőbb felkészülni azokra. Beszéltünk az egyre gyakoribb száraz időszakok okozta vízhiányról, az öntözési rendszerek fenntarthatóságáról, valamint az élőhelyek alkalmazkodóképességének erősítéséről, és az esetleges vízpótlás terveiről – mindezekről úgy, mint a Fertő-táj jövőjét meghatározó, közös kihívásokról.
A Fertő-parti falvak különleges történeti helyzetben vannak: mint ismert, évtizedeken át a vasfüggöny által elzárt, szigorúan őrzött határsávban feküdtek. Az államhatár vonala a tóban húzódik, a Fertő területének közel háromnegyede Ausztriához tartozik az 1921-es trianoni döntés óta. Ennek következtében az itt élők hozzáférése a tóhoz, valamint földhasználati tevékenységeik lehetősége évtizedeken keresztül erősen korlátozott volt. A szigorú határellenőrzés miatt a térség gyakorlatilag kimaradt a nagyipari mezőgazdasági és turisztikai fejlesztésekből – ez egyrészt hozzájárult a természetes élőhelyek háborítatlan fennmaradásához, másrészt viszont visszavetette a gazdálkodói aktivitást, beszűkítette a megélhetési lehetőségeket, és megakadályozta a táj fenntartható hasznosítását.
Ennek az örökségnek köszönhetően megőrződtek olyan hagyományos tevékenységek, mint a nádaratás és a legeltetés, ugyanakkor a nádasok túlterjedése és a nyílt vízfelületek zsugorodása ökológiai feszültséget hozott magával. A Fertő menti falvak ma az Európai Zöld Öv területén helyezkednek el, őrizve a vasfüggöny évtizedeiből származó viszonylagos érintetlenségüket, valamint a Fertő-táj természetes állapotának jellegzetes karakterét. Előadásaink során igyekeztünk bemutatni, hogy ennek az „örökségnek és állapotnak” nemcsak ökológiai, hanem szimbolikus és kulturális értéke is van. Hangsúlyoztuk, hogy a Fertő-táj múltbeli vízhasználata, a lecsapolások és a vízszint-ingadozások története nem csupán vízügyi kérdés, hanem a táj társadalmi és ökológiai örökségének része.
A Fertő vízjárása mindig is rendkívül változékony volt – az évszázadok során a kiszáradások és elöntések váltakozása alakította ki azt az egyedi ökológiai rendszert, amelyet ma is ismerünk. A 18–20. század vízrendezési beavatkozásai, mint a Hanság lecsapolása vagy a csatornák és zsiliprendszerek kiépítése, mélyrehatóan befolyásolták a tó és környezete kapcsolatát. Ezek a döntések nem pusztán műszaki lépések voltak, hanem társadalmi és gazdasági fordulópontok is, amelyek alapvetően formálták a helyi közösségek életét és identitását.
Előadásaink során abból indultunk ki, hogy a Fertő hidrológiai történetének megértése segíthet abban, hogy a tájon élők reálisan értelmezzék a jelen vízgazdálkodási és természetvédelmi kihívásait is. A klímaváltozás, a vízszintingadozások és a jövőbeni mesterséges beavatkozások következményei csak akkor kezelhetők felelősen, ha a térség lakói a tó „működését” történeti, társadalmi és ökológiai összefüggéseiben is látják.
Úgy gondoljuk, hogy előadásainkkal, és a helyi közösségekkel folytatott párbeszéd révén egy fontos lépést tettünk abba az irányba, hogy a Fertő-táj lakói a múlt mélyebb megértésén keresztül váljanak a tó jövőjének tudatos és felelős őrzőivé.
Előadóink voltak: Buchert Eszter természetvédelmi és ökoturisztikai szakértő, Magyar Linda természetvédelmi és tájvédelmi szakértő, valamint dr. Márkus István ny.egyetemmi docens.
Az előadássorozat a Fertő tó Barátai Egyesület szervezésében, a BESTbelt projekt keretében valósult meg, amely az Európai Zöld Öv térségeinek társadalmi és ökológiai megújulását támogatja.
Köszönet illeti mindazokat a településeket és lakosokat, akik részt vettek programjainkon, megosztották tudásukat, emlékeiket és kérdéseiket. Az ő hozzájárulásuk bizonyítja, hogy a Fertő-táj élő közösségei nemcsak őrzik, hanem aktívan formálják is a tó jövőjéről szóló párbeszédet.
A projekt keretében készült tanulmányokat ide kattintva olvashatja el.
