A Fertő-táj alpokaljai hegységek, szubmediterrán dombság, időszakosan kiszáradó szikes vízlencsék és szikes talajok, nádasok és tóparti síkságok átfedésében fekszik. Bioszféra rezervátumként és génbankként egyaránt páratlan értéket képvisel, rendkívül változatos és gazdag állatvilágnak ad otthont.
A Fertő tó (Neusiedler See) Közép-Európa egyik legnagyobb sztyepptava, Magyarország és Ausztria határán. Európa legnagyobb szikes tava három fő élőhelytípusával: a nyílt vízfelülettel, a nádas szegélyállománnyal, valamint a náddal körülvett belső tavakkal, egyben Közép-Európa egyik legjelentősebb vízimadár-élőhelye, ramsari terület.
UNESCO Világörökség
A hatalmas nádas területeknek, a kifürkészhetetlen lápvilágnak és fenséges kastélyoknak egyaránt otthont adó, nyolc évezredes történelemre visszatekintő Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj létrejöttét és fennmaradását az eltérő tájformák, a különféle állat- és növényföldrajzi területek, a változatos klimatikus viszonyok, valamint a különböző embercsoportok és kultúrák találkozásának köszönheti. Magát az eurázsiai sztyepptavak legnyugatibb képviselőjét, a Fertő tavat, és a környező településeket Magyarország és Ausztria közös nevezéseként, az UNESCO 2001-ben vette fel a Világörökség Jegyzékbe, kultúrtáj kategóriában.
Földrajza
A Fertő tó sztyepptó, vagyis síkvidéki, szikes és enyhén sós állóvíz, amelynek sótartalma harmincháromszorosa a Balatonénak. A tótól keletre fekvő táj kisebb szikes és sós tavakkal, valamint homokos síkságokkal az Alföldre emlékeztet, ám annál hűvösebb és csapadékosabb nyarak jellemzik. A dombvonulatot követően ismét szikes rétek terülnek el, amelyek fokozatos átmenetet képeznek a Hanság égerlápjai, mocsarai és a csáfordi tőzikés erdő gazdag élővilága felé. A tó vízmélysége átlagosan 50–60 cm, a legmélyebb pontokon sem haladja meg a 180 cm-t.
Vízszintje erősen ingadozó, mivel csak egyetlen igazi folyó táplálja, Vulka (németül Wulka), amely a Rozália-hegység és a Lajta-hegység patakocskáinak vizével gyarapodva ömlik Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) mellett a tóba. A tó vízutánpótlása tehát legnagyobb részben a légköri csapadék, valamint a Wulka és a Rákos-patak biztosítja. A 10 km hosszú Rákos-patak Sopronnál Sopronkőhidán és Fertőrákoson keresztül szállítja a vizet a tóba.
Lefolyástalan vizében és iszapjában sok a nátrium: a víz erősen lúgos és sós, ezért a keleti partvidék szikesedik. Iszapját gyógyhatásúnak tartják.
Különlegessége az időnkénti, viharos szél idején előforduló ferde vízállása. Például 1888. március 29-én 81 cm-es vízszintkülönbséget mérték a tó déli partján fekvő Fertőboz és az északi partján fekvő Nezsider között.
A Fertőnek nincs állandó partvonala, kiterjedése folyamatosan változik.
A tó partját, különösen a magyarországi oldalon, sűrű nádasok övezik, amelyek Európa egyik legnagyobb összefüggő nádas területének egy részét alkotják. Ez a Duna-delta után a második legnagyobb egybefüggő nádas állomány Európában. Van ahol keskenyebb sávban (a keleti oldalon, például Podersdorf településnél), és van hol szélesebb területeken, akár 10 km szélességben (a magyar oldalon a tó déli részén) uralja a vidéket a nád. A magyar oldalon a tó nagy része nádas mocsár.
A nádasok fontos élőhelyek sok vízimadárfaj számára.
A nádrengeteg nemzetközi jelentőségű madárparadicsom. Akár a fészkelő, akár az átvonuló madarakat nézzük, a Kárpát-medence egyik legjelentősebb madárélőhelye. A nádas és a tó öblözetei a kontinentális vadlúdvonulási útvonalba eső pihenőhelyek, táplálkozási, éjszakázási állomások. A nyári lúd, a vetési lúd és a nagy lilik nagy számban látható a tónál.