A Fertő tó tájhasználati és vízrajzi változásainak összehasonlító elemzése
Bevezetés
A BESTbelt projekt az Európai Zöld Öv (European Green Belt) kezdeményezés részeként 24 országban támogatja a biodiverzitás védelmét és a helyi közösségek fenntartható fejlődését. A 2021-ben indított program kisebb értékű támogatásokkal segíti a civil szervezeteket természetvédelem, környezeti nevelés és zöld munkahelyek létrehozása témákban.
A projektet az Európai Bizottság 3,5 millió euróval támogatja 2026. végéig. Az EuroNatur szervezet vezeti a programot a BUND Green Belt osztályával együttműködve. Három pályázati kiírás keretében összesen 2,2 millió euró áll rendelkezésre, amelyből biodiverzitás-védelmi és fenntartható fejlesztési projekteket finanszíroznak.
A BESTbelt kezdeményezés keretében a Fertő tó Barátai Egyesület közel 40.000 Euro összegű támogatást nyert „A Fertő tó ellenálló képességének növelése a változó klímában” (azonosító: BESTbelt HU-24-1068-59) projekt finanszírozására és koordinálására.
A projekt helyszíne a Fertő tó, amely egyedülálló táji értéket képvisel Ausztriában és Magyarországon egyaránt. Különleges természeti és kulturális értékeit számos nemzetközi elismerés és területi besorolás igazolja, mint például az UNESCO Világörökség, Ramsari terület, Nemzeti Park, Natura 2000 és UNESCO MAB.
A tó ökoszisztémája jelenleg felborulóban van az éghajlatváltozás, az emberi tevékenység, mint például a helytelen tájhasználat és a vízgazdálkodási problémák miatt. A Fertő tó és környezete kiemelkedő jelentőségű komplex természeti és kultúrtáj, amely hidrológiai és tájhasználati szempontból egyaránt fontos szerepet tölt be a magyar-osztrák határvidéken. A táj ökológiai és gazdasági folyamatai hosszú időn keresztül a térség természetes vízjárásához igazodtak, egészen addig, amíg a műszaki beavatkozások, valamint a klímaváltozás hatásai alapjaiban nem alakították át a vízháztartást. A Fertő vízszintjének alakulását, valamint a parti és part menti területek használatát évszázadokon át befolyásolták a természetes hatások mellett az emberi beavatkozások is, leginkább a vízrendezések és a földhasználat gyakorlati változásai által.
A Fertő-táj 2001-ben nyerte el az UNESCO világörökségi címet, elsősorban annak köszönhetően, hogy páratlan példája az ember és a természet harmonikus együttélésének. A táj évszázadok óta formálódik a hagyományos gazdálkodás és a természeti adottságok kölcsönhatása révén, így alakult ki az a kulturális tájkép, amelyben a településszerkezet, a tájhasználat, valamint a tó ökológiai rendszere szoros összhangban létezik. Ez a szimbiózis – az emberi tevékenység és a természeti környezet példamutató együttműködése – tette méltóvá a Fertő-tájat a világörökségi elismerésre.
Az elmúlt főleg 230 év (1785-től napjainkig) időszakának vizsgálata lehetőséget nyújt a térség hidrológiai és tájhasználati változásainak feltérképezésére, a természetes és antropogén tényezők összefüggéseinek elemzésére, valamint a káros és kedvező hatások azonosítására. A vizsgálat fókusza elsősorban a Fertő tó vízszintjének változására, a nádasok és a vízfelületek arányának alakulására, továbbá a mezőgazdasági, halászati és turisztikai tevékenységek összefüggéseire terjed ki. Az elemzés célja tudományos alapossággal összefoglalni a rendelkezésre álló adatokat és történeti információkat, hogy megalapozott döntéstámogatást nyújtson a térség fenntartható kezelése érdekében. Kiemelten kezeljük annak fontosságát, hogy a vízrajzi és tájhasználati változások hosszú távú hatásait, a természetvédelem és a gazdasági igények egyensúlyát átfogóan értékeljük, reflektálva a jövőbeni kezelési lehetőségekre és kihívásokra.
I. A Fertő tó földhasználatának történeti alakulása
A Fertő tó és környezete földhasználata az elmúlt több évszázad során jelentős változásokon ment keresztül, melyek egyaránt tükrözik az emberi beavatkozások, a természeti viszonyok és a gazdasági igények dinamikáját. A 18. századtól kezdve a térség földhasználati módjai folyamatosan alkalmazkodtak a tó vízszintjének alakulásához, valamint a művelési, gazdasági és társadalmi igényekhez, miközben a hagyományos mesterségek és termelési módok is formálódtak.
I.1. Kezdeti földhasználati formák és vízrajzi viszonyok
A Fertő tó eredetileg nagy kiterjedésű nyílt vízfelszínnel és nádasokkal fedett láp- és mocsárvilág volt, amely természetes egyensúlyban állt a Hanság vízrajzi egységével. Ez a hidrológiai sajátosság korlátozta, de egyben alakította is a közeli falvak és gazdálkodók földhasználatát. A század során a tó partvidékén jellemző volt a halászat, a nád és gyékény gyűjtése, illetve a kaszáló- és legelőhasználat. Az állandóan magas vízállás miatt a szántóföldek aránya kicsi volt, míg a nagymértékű vízborítottság miatt inkább a legelők és kaszálórétek jellemezték a partvidéket.
I.2. Vízügyi szabályozások és földhasználati átalakulások
A 19. század első felében megkezdődött a Fertő és a Hanság vízrendezése, amelynek célja az árvízvédelem és a mezőgazdasági területek növelése volt. Ezek a beavatkozások a tó vízszintjének tartós csökkenését eredményezték, amely jelentős változásokat idézett elő a tájhasználatban. A nyílt ízfelületek aránya csökkent, míg a nádasok, mocsarak és a szárazodó területek a tómederben növekedtek.
Az 1860-as évektől kezdődően a tó vízállásának tartós csökkenése lehetővé tette a kiszáradt területek művelését, főként legelőként hasznosították ezeket. A nagymértékű szántóföldi művelés csak később, a csatornarendszer kiépítésével terjedt el, amely részben a tó körüli majorságok létrejöttével is kapcsolatba hozható. A tómederben és partmenti zónákban a nádgazdálkodás vált meghatározóvá, amellyel együtt a népi mesterségek – például a nádfeldolgozás és gyékényfonás is fontos szerephez jutottak.
Hanság-főcsatorna. Forrás: Varga Szabolcs, VNÁD Nádipari Kft.
I.3. Határzár és annak hatásai
Az 1945. utáni hidegháborús időszakban a Fertő térségében kijelölt határsáv és határzár jelentős korlátozást jelentett a helyi földhasználatban. A szigorú ellenőrzés miatt a terület gyakorlatilag elkülönült a nagyipari mezőgazdasági és turisztikai fejlesztésektől, amely egyrészt háborítatlanabb természetes élőhelyeket eredményezett, másrészt viszont csökkentette a gazdálkodói aktivitást és a helyi közösségek megélhetési lehetőségeit és aktivitását, megakadályozva a terület komplex, fenntartható használatát.
Ennek következtében megőrződtek olyan hagyományos művelési módok, mint a nádaratás vagy a legeltetés, viszont a nádasok túlterjedésével és a nyílt vízi élőhelyek zsugorodásával járó ökológiai feszültségek is megjelentek. Az osztrák oldalon ezen időszak alatt is folyt a parcellázott művelési szerkezet, míg Magyarországon a nagyobb állami gazdasági egységek domináltak.
I.4. Tájhasználati arányok változása 1785. óta
A részletes történeti adatok és térképi elemzések alapján megállapítható, hogy a Fertő-táj kultúrtáji jellegét az elmúlt két évszázadban az emberi tevékenységek lassú és folyamatos területhasználati átalakítása határozta meg. Az 1785-ös állapothoz képest a szántóföldek és legelők aránya jelentősen nőtt, miközben a természetes vízfelületek aránya csökkent.
Az alábbi táblázatban az 1785-1999. időszakban bekövetkezett főbb felszínborítási arányváltozások kerülnek összefoglalásra:
A főbb felszínborítási típusok százalékos arányai a Fertő-tájban 1785-ben és 1999-ben a SISTEMAPARC (Térbeli információs rendszerek a természetvédelmi területek és régiók nemzetközi kezeléséhez a Közép-Európai-Adriai-Dunai- és Délkelet-Európai Térségben című) projektben készült kutatások alapján (forrás: Dr. Márkus István).
A fenti adatok alapján világosan látható az emberi tevékenység térnyerése, amely a nyílt vízfelületek beszűkülésével; a mocsárrá és nádassá alakult, valamint a szántó- és legelőterületek növekedésével jár. Mindez mára átformálta a Fertő vidéki tájképet és ökológiai állapotot.
A Fertő-táj 1785. és 1999. évi felszínborítási térképei (forrás: Dr. Márkus István).
I.5. Hagyományos mesterségek és gazdasági tevékenységek
A Fertő tó környékén a nádgazdálkodás, a halászat és a kézműves gyékényfeldolgozás hosszú évszázadokon keresztül alapvető gazdasági tevékenységek voltak. A nád használata tetőfedő anyagként, szigetelésként és egyéb építőipari célokra irányult, míg a halászat létfontosságú jövedelemforrás volt. A 19. század végén közvetlenül a vízszintcsökkenés hatására a halászat visszaszorult, és a nád gazdasági jelentősége megnőtt.
A hagyományos kézműves mesterség, mint a gyékényfonás, illetve a nádból készült termékek kézi feldolgozása, szintén fontos szerepet töltött be a helyi gazdaságban, bár az iparosítás és a gépesítés fokozatosan háttérbe szorította ezeket a tevékenységeket. A 20. század közepén a nádtermelés állami vállalat irányítása alatt állt, amely gépi nádaratást vezetett be, de ennek környezeti és ökológiai hatásai továbbra is vitatottak.
I.6. Modern földhasználati kihívások és fenntarthatósági törekvések
A 20-21. század fordulóján a Fertő tó térségében a fenntartható táj-, természet- és gazdaságkezelés vált prioritássá. A vízszintszabályozás, a nádgazdálkodás és a mezőgazdasági művelés összehangolása kihívást jelent, különösen a természetvédelemi, turisztikai és mezőgazdasági érdekek egyensúlyának megteremtése érdekében. A nádasok gazdasági hasznosítása és védelme, valamint a mezőgazdasági területek fenntarthatóbb művelése egyaránt fontos elemei a térség tájhasználati stratégiájának.
A természetvédelem és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnak (továbbiakban: FHNPI vagy nemzeti park) szerepe kiemelkedő a helyi földhasználat irányításában, melynek célja az ökológiai értékek megőrzése mellett a helyi kultúrtáj jellemzőinek fenntartása és a hagyományos mesterségek támogatása. Az integrált tájhasználat a jövőben úgy alakítható, hogy a változó klímaviszonyok közepette is biztosítsa a természeti erőforrások megőrzését és a gazdasági fenntarthatóságot.
A Fertő tónál a természetvédelem legfőbb célja a táj megmaradt természetes állapotának megőrzése. Ez a térség ökológiai sokféleségének és kulturális örökségének védelmén túl pótolhatatlan szerepet tölt be a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásban is. A megőrzött természetes élőhelyek – különösen a nádasok, szikes rétek, vizes élőhelyek (pl. láp- és mocsárrétek) és mocsarak – olyan ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek segítenek a vízháztartás szabályozásában, a biológiai sokféleség fenntartásában, és mérséklik az éghajlatváltozás hatásait. Ebben a mozaikos, ember és természet által együtt formált tájban a természetvédelem nemcsak értékőrzés, hanem jövőbe mutató eszköz is a fenntartható alkalmazkodás érdekében.
II. Fertő tó hidrológiai változásai és azok hatásai
A Fertő tó vízszintjének alakulását évszázadokon át befolyásolta az éghajlathoz köthető változékonyság mellett az emberi tevékenység, különösen a 19-20. századi vízrendezési munkálatok, csatornázások, valamint a politikai környezet, mint például a határzár időszaka.
Ezek az eredetileg is változékony magas és alacsony vízszintek (köszönhetően a vízjárásnak, de a széljárásnak is) nagymértékben átalakították a tó és környéke hidrológiai és ökológiai jellemzőit, alapjaiban változtatva meg a tájhasználatot és az élőhelyeket.
II.1. Vízügyi beavatkozások és vízszintváltozások
A 19. század közepétől indult meg a Hanság és a Fertő területén a vízrendezés, célja a belvizek elvezetése, mezőgazdasági területek bővítése és a települések védelme. E munkálatok következtében a Fertő tó vízszintje tartósan csökkent, a korábban kiterjedt nyílt vízfelületek helyét sokhelyütt nádasok, mocsarak és szárazabb gyepek vették át. Az 1860-as évek kiszáradása jelentős tájhasználati változásokat indított el: a korábban vízzel borított mederben legelők alakultak ki, a szántóföldi művelés pedig fokozatosan terjedt el a lecsökkent vízszintű területeken.
Az 1930-as évektől további csatornahálózat kiépítésével fokozódott a vízszint csökkenése, elsősorban a déli mederben, amely ugyanakkor a nádkitermelést is segítette, így gazdasági szempontból is jelentős változást hozott. A meder kiszáradása és a nádasok terjedése azonban hosszabb távon ökológiai feszültségeket generált.
II.2. A vízszint-ingadozások ökológiai és tájhasználati következményei
A magas vízállások idején a tó nyílt vízfelülete dominált, a nádas mérete kisebb volt, és a különböző élőhelyek területi eloszlása kiegyensúlyozott mozaikosságot mutattak. Ilyenkor kedvezőbbek voltak a halászat feltételei, a nyíltvízi élővilág gazdagabb volt, és a part menti mocsarak is vízzel teltek meg. Ezzel szemben az alacsony vízállások során a nyílt víz kiterjedése erősen lecsökkent, és megindult az elnádasodás, valamint teret adott a szárazabb, legelőként vagy szántóföldként hasznosított területeknek. Ilyenkor viszont más értékes fajok, pl. parti madarak és a szikes mocsarakra jellemző ún. halofiton flóra fajai terjedtek el nagyobb mértékben.
Az időszakos kiszáradások és vízszintcsökkenések következtében a korábbi nyílt vízi élőhelyek beszűkültek. Ez a folyamat megváltoztatta a tó vízi élőhelyeinek felépítését és változatosságát, befolyásolva, sok esetben korlátozva az őshonos halfajok állományának egészséges megújulását, valamint a halászat gazdasági lehetőségeit.
II.3. Árvízi események és természetes folyamatok
A Fertő tó medrében korábban rendszeres árvíznek minősülő vízborítások előfordulása a vízrendezések hatására ritkábbá, helyi jelentőségűvé vált. Ezek az áradások a magas vízállást követő hirtelen vízszintnövekedésekből adódtak, amelyek a korábbi időszakokban jelentős szerepet játszottak a tó feltöltődési és öntisztulási folyamataiban. A szabályozásokat követően a vízáramlás és vízborítás kontrolláltabbá vált, amely csökkentette az árvizek mértékét, ám egyúttal akadályozta a természetes vízcserét és az üledék part menti lerakódását.
Az elnádasodás jelensége nagymértékben befolyásolta a tájhasználati lehetőségeket is. A nád kitermelése és az élőhelyrekonstrukciók céljai között feszültség mutatkozik, mivel e növényzet túlzott térfoglalása elősegíti a tó feltöltődését, azonban a nád fenntartható kezelése elengedhetetlen a tó ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez.
II.4. Tájhasználati következmények
A víz szintjének csökkenése következtében a Fertő partvidékének régi, többségében vízzel borított területei fokozatosan szárazabbá váltak. Ez a folyamat a nádas és a szárazabb gyepek kiterjedésének jelentős növekedésével járt, amely a halászati területek zsugorodását eredményezte. A nádasok növekedése ugyanakkor megváltoztatta az élőhelyek jellegét és a helyi vízdinamika viszonyait.
A természetvédelmi szempontból fontos területeken a legeltetés és a nádgazdálkodás összehangolása kulcsfontosságú, hogy megőrizzük bizonyos élőhelyek változatosságát és gazdasági hasznosíthatóságát.
A Fertő-tájon az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt a beépített területek aránya, elsősorban az idegenforgalom és a lakófunkciók bővülése miatt. Az új ingatlanok megjelenése, a part menti fejlesztések és az infrastruktúra kiépítése jelentős hatást gyakorol a táj arculatára, ökológiai egyensúlyára és kulturális örökségére. A táj átalakulása veszélyezteti azt a hagyományos, ember és természet közötti egyensúlyt, amely a világörökségi státusz egyik alapja. A túlzott beépítés csökkenti a természetes élőhelyek kiterjedését, vizuálisan feldarabolja a tájat, és hosszú távon veszélyezteti a régió fenntarthatóságát.
III. Nádgazdálkodás és a nádaratás ökológiai és gazdasági aspektusai
A nád a Fertő tó ökoszisztémájának meghatározó összetevője, amely nemcsak a tájképet formálja, hanem alapvető szerepet tölt be az élőhelyek fenntartásában és a helyi gazdaságban is. A nád a vízparti ökoszisztémákban kulcsszereplő vegetációként stabilizálja a partvonalat, javítja a vízminőséget a tápanyagmegkötés révén, valamint élőhelyet biztosít számos ízeltlábúnak, hal- és madárfajnak. Gazdasági szempontból jelentős az építőipari és bioenergetikai hasznosítása: a nád hagyományosan tetőfedő anyagként, hő- és hangszigetelőként, továbbá biomasszának energetikai célokra egyaránt alkalmazott.
III.1. A nádaratási technikák fejlődése
A nádaratás története évszázadokra nyúlik vissza, kezdetben kézi eszközökkel -kaszával, sarlóval – történtek a munkálatok, amelyek által kíméletesebb módon hasznosították a nádas állományt. A kézi aratás főként télen, jégen volt ideális, amikor a nádast könnyebb volt így megközelíteni és így a nád rizómái nem sérültek meg. Az 1950-es évektől kezdődően a nádaratás fokozatosan gépesedett. A vízen és iszapban közlekedő kerekes nádarató gépek jelentősen meggyorsították a munkát, ugyanakkor ezek az eszközök — mivel mechanikusan szaggatták a nád rizómáit — komoly ökológiai károkat is okoztak. A gépi aratás során a rizómasérülések és a hajtáskezdemények letörése miatt a nádas vitalitása csökkent, ritkulások és helyenként hosszú távú pusztulás jelentkezett. Emellett a nádarató gépek gyakori ismételt átjárása a parcellákon további károkat okozott, és az elszaporodó rizómák rothadása nemcsak ökológiai egyensúlyvesztést eredményezett, hanem a nád megújulását is gátolta. A kézi aratás lassan, kíméletesen alakította a tájat, míg a gépi kezelések mindig sokként hatottak az élővilágra.
III.2. A nád gazdasági szerepe és hasznosítása
A nád hagyományos szerepe a Fertő tónál a tetőfedő anyagként való felhasználás volt, amelyet szigetelőanyagként és vakolatrögzítő rétegként is alkalmaztak. A 20. században az építőiparban bővült a nád hasznosítása, különösen a hőszigetelő panelek és más ipari termékek előállításában. A nád egyben fontos megújuló energiaforrásként is szerepel, hiszen biomasszaként erőművekben vagy helyi távhőellátásban alkalmazható.
A gazdasági haszon mellett a nádaratás több száz családnak biztosított téli munkalehetőséget, így komoly jelentőséggel bírt társadalmi szempontból is, főleg a jelentősebb gépesítések előtti korszakban. Az elmúlt évtizedekben azonban a nád termelő területe jelentősen csökkent, és a jelenlegi nádhasznosítási gyakorlat egyre kevésbé felel meg a természetvédelmi elvárásoknak és a fenntarthatósági követelményeknek.
III.3. Környezeti hatások és természetvédelmi szempontok
Az intenzív nádaratás – különösen a gépi módszerek elterjedésével – komoly ökológiai problémákhoz vezetett. A nád rizómáinak sérülése és a töredezett szárak rothadása nemcsak a növényállomány regenerációját akadályozza, hanem az élőhelyek biodiverzitását is veszélyezteti. A túlzott aratás visszaszorítja a változatos korösszetételű nádasokat, amely negatív hatással van bizonyos madárfajok populációjára is. A természetvédelmi szakemberek ezért a nádaratás mértékének mérséklését, a parcellák rotációs rend szerinti kezelését, valamint a nádaratási technológiák fejlesztését javasolják, hogy minimalizálják a rizómakárokat és fenntartsák a nádasok egészséges szerkezetét.
III.4. Mesterségek és kulturális örökség
A Fertő térségében évszázadokon át virágzó nádgazdálkodás, gyékényfonás és a fűzvessző feldolgozása is szerves része volt a helyi életnek. A nád fontos kézműves alapanyagként is szolgált. A gyékényből és fűzből készített termékek – mint a lábtörlők, futószőnyegek, szatyrok („cekkerek”), valamint kosarak – a háztartásokban mindennapos használati cikkek voltak, és a környező piacokon értékesítették őket. A mesterségek fejlődése a tájhasználattal összefüggően alakult, ugyanis a nád és gyékény minősége és mennyisége szoros kapcsolatban volt a tó vízállásával és a nádaratás intenzitásával. A gyékényfonás szinte kizárólag Sarródhoz köthető népi mesterség volt, amely különösen a két világháború között élte virágkorát. Az itt élők elsősorban megrendelésre készítettek különféle gyékénytárgyakat – leginkább szatyrokat –, és a fonásból mintegy 300 helybéli ember élt meg az 1920-as és 1930-as években.
Az iparosodás és a szabályozások nyomán a kézműves feldolgozás visszaszorult, azonban a 20. század második felében a helyi vállalatok fokozott nádhasznosítást szerveztek, mely nemcsak gazdasági hasznot hozott, hanem munkahelyeket is teremtett a tó közeli településeken. Jelenleg a nád- és gyékényfeldolgozás a térség kulturális örökségének és identitásának fontos eleme, amelynek megőrzése a természetvédelmi és gazdasági érdekek megfelelő összehangolásával válhat fenntarthatóvá.
Gyékényfonás a Sarródi Tájházban. Forrás: Pellinger Attila, 2008/wikimedia commons.
III.5. Változások és fenntarthatósági kihívások
Az utóbbi évtizedekben a nádgazdálkodás intenzitása, főként a magyar oldalon, jelentősen csökkent. Ez részben a gazdasági- és tulajdonviszonyok változásának, részben a hatékony nádaratás hiányának tulajdonítható. A csökkenő nádaratási aktivitás ugyanakkor lehetséges, hogy negatív hatással van a tó vízminőségére és a nádas természetes megújulására, elősegítve a gyorsabb feltöltődést és az ökológiai jellegű problémák fokozódását.
A jövő kihívása ezért a fenntartható nádhasznosítás megteremtése, amely ötvözi az ökológiai szempontokat a gazdasági érdekekkel. Ehhez elengedhetetlen a nádaratás jogi és kezelési rendszerének felülvizsgálata, a helyi közösségek bevonása, továbbá a környezetbarát és technológiailag korszerű aratási módszerek elterjesztése.
Emellett a nád bioenergetikai hasznosításának fejlesztése potenciális alternatívát kínálhat a térség energiaellátásában, de ehhez nagyobb, folyamatosan művelt nádállományra van szükség, amelynek fenntartható kezelése csak integrált, határokon átnyúló stratégiák keretében valósítható meg és a természetvédelmi érdekekkel nem ütközhet, mivel az aratási terület jelentős növekedése bizonyos madárfajok visszaszorulásával járna.
IV. Mezőgazdasági földhasználat és klímaváltozáshoz való alkalmazkodás
A Fertő tó környékének mezőgazdasági használata jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt két évszázadban, melynek során a szántóföldi művelés és a szőlőtermesztés kerültek az idő előrehaladtával előtérbe. A tó térségében a szántóföldi kultúrák között elsősorban gabonafélék, olajos növények, kukorica, valamint takarmánynövények találhatók, míg a szőlőtermelés főként a nyugati és északi partokon koncentrálódik, ideértve a soproni borvidéket és a Fertőmelléki-dombságot.
A Fertő tó körüli, különösen Fertőhomok, Hidegség és Fertőboz településeken, évszázadokon keresztül virágzott a zöldségtermesztés, főként a kisparasztok körében. Ezt a kertkultúrát nem a monokultúra jellemezte, hanem a sokszínűség. A kertészeti tevékenység nem csak a paraszti, hanem a földesúri gazdaságokban is jelentős volt, mint például az „eszterházai kastély” mellett, ahol magas színvonalú virág-, gyümölcs- és zöldségnemesítés folyt Porpáczy Aladár vezetésével.
Hidegség és Hegykő kiemelkedő kertészeti községek voltak; Hidegségben a falu szűk határa és a tó vizenyős partja intenzív kertkultúrára ösztönözte a lakosokat, akik sárgarépát, uborkát és paradicsomot termesztettek kiváló minőségben, biztos piacra találva Sopronban és azon túl.
Hegykőn a hagyma és gyökérzöldségek domináltak, amelyeket a szárazabb területeken termesztettek és szélesebb körben, egészen Pestig értékesítettek. A zöldségtermesztésnek a mai napig is jelentős hagyománya van a térségben, különösen Hegykőn és Hidegségen. A „hegykői zöldségek” (zeller, fehérrépa, sárgarépa, hagyma) ma is híresek a minőségükről. A Fertő tó mentén termesztett sárgarépa 200 éve ismert és keresett termék.
Az intenzív termesztés mellett az ökológiai gazdálkodás és az extenzív, természetközelibb művelési formák előretörése is megfigyelhető, különösen a nemzeti park kezelésében álló területeken és a fenntarthatóságot előnyben részesítő gazdaságoknál.
IV.1. Környezeti hatások és ellentmondások
A mezőgazdaság környezeti hatásai között kiemelt jelentősége van a vízhasználatnak, a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználásnak, valamint a vízgazdálkodás szempontjából a belvízelvezetés és vízvisszatartás közötti ellentétnek. A szántóföldi művelés terjedése összefügg a vízrendezési beavatkozásokkal, melyek eredményeként a Fertő tó vízszintje csökkent, és több terület válhatott mezőgazdasági célú hasznosításra. Ugyanakkor az intenzív vízelvezető rendszerek sok esetben ellentétben állnak a természet- és klímavédelmi szempontból egyaránt létfontosságú vízvisszatartással, amely nemcsak a tó hidrológiai egyensúlyának fenntartását szolgálná, hanem hozzájárulna a mikroklíma szabályozásához és a környezeti terhelések csökkentéséhez is.
A műtrágyákat és növényvédő szereket a termelékenység növelése érdekében használja a mezőgazdaság, ugyanakkor ezen anyagok túlzott vagy szabályozatlan alkalmazása a vízkészletek szennyeződéséhez, eutrofizációhoz és talajminőség romláshoz vezethet. Ennek mérséklése érdekében a térségben egyre nagyobb hangsúlyt kap a precíziós gazdálkodás és a műtrágya- és növényvédőszer-használat optimalizálása.
Az ország más tájaihoz hasonlóan a Fertő-táj földhasználati aktivitása is csökkent az utóbbi évtizedekben. Leginkább a szőlőterületeken, legelőkön és kaszálókon hagytak fel a műveléssel. Ezen parlagokon megjelent idegenhonos, inváziós növények, főleg fafajok (pl. keskenylevelű ezüstfa, zöld juhar) más kontinensek hazánk klímájánál melegebb részeiről származnak, ezért a klímaváltozás segíti itteni megtelepedésüket. Ezek a fajok már olyan nagymértékben terjedtek el a Fertő-tájban, hogy nemcsak a parlagok újra hasznosítását gátolják, hanem komoly természetvédelmi problémát is okoznak.
Forrás: 100 Magyar Falu https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/fertorakos-4539/szolo-nad-hal-6EF/
A Fertő tó térsége a klímaváltozás hatására érzékenyebbé vált, különösen a hőmérséklet emelkedése és a csapadék időbeli és mennyiségi változásai miatt. A térségben a csapadékhiány és a nyári száraz időszakok gyakoribb előfordulása következtében nő az öntözési igény, így az öntözési stratégiák hatékonysága és fenntarthatósága kulcsfontosságú. A már meglévő kb. 5600 öntözőkút a Fertőzugban lehetőséget biztosít a növénytermesztés fenntartásához, ugyanakkor a talajvízkészletek túlzott génybevétele miatt szükséges a vízfelhasználás optimalizálása.
A klímaváltozás kockázataira adott válaszként a térség érdeke a víztakarékos öntözési technológiák (pl. csepegtető öntözés) és a hatékony vízhasználatot elősegítő képzések megvalósítása, valamint a regionális vízgazdálkodási tervek kidolgozása, amelyek figyelembe veszik az extrém száraz időszakokat és a vízkészletek megőrzését. Emellett a gazdálkodók számára hangsúlyt kap az időjáráshoz igazított termelés, például a késői vagy őszi vetésű kultúrák alkalmazása, szárazság- és melegtűrő fajták használata, valamint az erőforrás-gazdálkodás precíziós eszközökkel történő támogatása.
IV.3. Fenntartható mezőgazdasági fejlesztések
A fenntartható mezőgazdaság megvalósításának érdekében a Fertő tó térségében a hangsúly az ökológiai gazdálkodás elterjesztésén, a bio- és extenzív termelő rendszerek alkalmazásán, valamint a helyi és határon átnyúló innovatív stratégiák kidolgozásán van. A nemzeti park és a helyi közösségek együttműködve, azok érdekeihez igazodva szükséges az agrár-környezetvédelmi programokat kidolgozni, amelyek célja a környezetbarát technológiák népszerűsítése, a talaj- és vízvédelem, valamint a biodiverzitás megőrzése.
A mezőgazdasági területek szerkezetének és művelési intenzitásának tudatos alakításával, a parcellák méretének optimalizálásával és a vetésforgó helyes használatával mérsékelhető a környezetterhelés, illetve növelhető a termelékenység. Különösen fontos az érzékeny tó környéki környezet közvetlen közelében a természetközeli gazdálkodási gyakorlatok támogatása, amelyek elősegítik a vízminőség javulását és a táj fenntartható használatát.
Összességében a Fertő tó térségében a mezőgazdaság jövőjét a természeti adottságokkal harmonizáló, klímabiztos, környezetbarát és fenntartható gazdálkodási modellek kiépítése biztosíthatja, amelyek egyaránt szolgálják a helyi gazdaságot, a természetvédelmi célokat és a közösségek hosszú távú jólétét.
V. A halászat jelentősége a térségben
A Fertő tó halászata évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a helyi gazdaságban, kultúrában és társadalmi életben. A 18. század végén a tó gazdag halfaunája – különösen a ponty, csuka, harcsa, süllő és többféle keszeg – stabil megélhetést biztosított a halászattal foglalkozó közösségeknek. A halászati tevékenységhez kapcsolódóan kialakult egy sajátos, céhszerű szervezet (ún. halászbokor), ahol a halászmester irányításával dolgoztak a halászok, akik többnyire bérleti szerződéssel rendelkeztek a vízterületek hasznosítására.
A Fertő tó egykor gazdag vízi világában a csíkászat is helyet kapott a hagyományos halászati tevékenységek között, mely elsősorban a szegényebb rétegek körében volt jellemző, mivel a csík tápláló, könnyen hozzáférhető hal volt, különösen a böjti időszakokban. A halászok speciális, egyszerű eszközöket – például csíkvarsát vagy kézi hálót – használtak, és gyakran iszapos, térdig érő vízben gyűjtötték össze a halakat. Bár nem tartozott a legjelentősebb halászati ágazatok közé, a csíkászat mégis szerves része volt a Fertő-táj népi halászati kultúrájának. A 20. század vízrendezési munkái, az angolnatelepítések és a tó ökológiai átalakulása azonban fokozatosan visszaszorították ezt a hagyományos tevékenységet, így ma már leginkább csak történeti emlékeiben él tovább.
A halászati jogok történetileg a földtulajdonhoz kötődtek, többek között Sopron városa, valamint az Esterházy és Széchenyi családok birtokolták ezeket. Ez a jogi helyzet a 19. század végéig meghatározta a halászat szervezettségét és kiterjedését. Az 1920-as években a Fertő magas vízállása még több lehetőséget nyújtott a halászatra, azonban a tó későbbi visszaapadása miatt a halászat visszaszorult, és az eszközhasználat is korlátozottá vált, például a kerítőhálók alkalmazását betiltották.
A hagyományos halászélet a 20. sz. közepére a tájátalakítás, határsáv és egyéb befolyásoló tényezők hatására megszűnt.
V.1. A halászati gyakorlat és eszközök
A Fertő tavi halászat hagyományos eszközei között fontos helyet foglaltak el a varsák, kopoltyúhálók, különféle kézi hálók, valamint a fertői vejsze, azaz pontyfogó kürtő. A korszerűsödés ugyan növelte a termelékenységet, de az elektromos halászati módszerek tilalma a természetvédelmi célok miatt fenntartotta a hagyományos halfogási módszerek használatát. A halászat a tó egyes zónáira osztva, szabályozott engedélyekkel és kvótákkal folyt, amelyeket a nemzeti park koordinált, különös figyelemmel a fenntarthatósági és természetvédelmi előírásokra.
Forrás: Hidrológiai Társaság – Sopron (chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://sopron.hidrologia.hu/letoltes/200801.pdf
V.2. Halállomány változások és természetvédelmi intézkedések
A halállomány a tó vízszintjének változásai és emberi beavatkozások hatására jelentős mértékben lecsökkent a 20. század során. Az intenzív halászat, valamint a természetes ívóhelyek és vándorlási utak elzáródása tovább gyengítette a populációkat. A természetvédelmi intézkedések keretében törekednek a halállomány helyreállítására, amely magában foglalja az ívóhelyek és csatornarendszerek rekonstrukcióját. A jelenlegi halászati gyakorlat nehézségei közé tartozik a csökkenő halállomány és a határon átnyúló együttműködés hiánya. A Fertő tó magyar oldalán a kereskedelmi célú halászat 2016. januárjától vált tiltottá. A tilalom az országos jogszabályi változások eredményeként lépett életbe – a NÉBIH Földművelésügyi Igazgatósága különleges rendeltetésű halgazdálkodási területté nyilvánította a tavat, amelynek célja a természetes vizek halállományának védelme és fenntartható kezelése volt. A tilalom következtében a Fertő tó magyar oldalán megszűnt a helyben fogott halak értékesítése. A változás jelentős hatással volt a helyi közösségek, a tó gazdasági és kulturális életére. A halászat betiltása mellett a rekreációs célú halászat, valamint a horgászat továbbra is engedélyezett, de szigorú szabályok mellett. Az ezek során kifogott halakat nem lehet értékesíteni, és a kifogott halak mennyiségét és faját szigorúan szabályozzák.
Vitorlások Fertőrákoson 2015-ben (nem tipikus fertői hajók). Forrás: Mezei Csaba, CEEweb a Biológiai Sokféleségért.
A Fertő tó osztrák oldalán a kereskedelmi halászatot néhány hagyományos halász végzi. A halászat célja elsősorban a tó őshonos halfaunájának fenntartása, nem pedig a tömeges haltermelés. A halászat során kifogott halak közé tartozik többek között a csuka, fogas, ponty és harcsa. Az angolna betelepítése a múltban történt, de azóta az újratelepítését természetvédelmi okokból betiltották.
VI.Turizmus fejlesztése és természetvédelmi kihívások
A Fertő tó térségében a turizmus fejlődése az 1990-es évektől dinamikusan indult meg, főként az osztrák oldalon, ahol a turisztikai infrastruktúra fejlettsége és a vendégéjszakák száma folyamatosan nőtt. Az utóbbi időszakban a magyar oldalon is jelentős igény mutatkozott kikötők, pihenőhelyek és természetbarát turisztikai létesítmények kialakítására.
VI.1. Turisztikai infrastruktúra és fenntartható fejlesztések
A térség turisztikai fejlesztései egyaránt fókuszálnak a kikapcsolódási lehetőségek bővítésére, mint a vitorlázás, kajakozás, madármegfigyelés, valamint az oktatási és természetismereti programok fejlesztésére. A meglévő infrastruktúra korszerűsítése mellett nagy hangsúly helyeződik a zöld megoldásokra, például energiahatékony épületekre, megújuló energiahasználatra, alacsony környezeti terhelést jelentő közlekedési formákra.
Az integrált területfejlesztés során elengedhetetlen a természetvédelmi szempontok szigorú betartása, elsősorban a Fertő tóra és környezetére jellemző ökológiai rendszerek védelme érdekében. Ennek jegyében korlátozni szükséges a tóparti beépítettséget, megőrizni vagy biztosítani a parti zónák szabad megközelíthetőségét, illetve támogatni a természetközeli turisztikai szolgáltatásokat, mint a tanösvények, madárlesek és vezetett csónaktúrák.
VI.2. Vízszintváltozások hatása a turizmusra
A tó vízszintjének ingadozása komoly befolyással bír a turisztikai élményekre és a szolgáltatások működésére. Az alacsony vízállás korlátozza a fürdőhelyek használhatóságát, különösen az északi, osztrák partfürdők esetén, valamint nehezíti a hajózást és a vitorlázást, mivel a sekély vízmélység és tómeder változása csak bizonyos hajóosztályoknak biztosít szabad mozgást. Ezzel szemben a magas vízállás kedvez a vízisportoknak, ugyanakkor árvízi kockázatokat és infrastruktúra-károkat is okozhat.
VI.3. Zöld megoldások és természetbarát turizmus
A Fertő tó térségében a fenntartható turizmus garanciája a természetvédelmi és gazdasági érdekek összehangolása, amely csak környezettudatos fejlesztésekkel valósítható meg. Az energetikailag korszerű épületek, a megújuló energiaforrások alkalmazása, a zaj- és fényterhelés minimalizálása, valamint a hulladékkezelési és vízgazdálkodási megoldások mind nélkülözhetetlenek a térség természeti értékeinek megőrzéséhez.
Emellett a turizmus alakítása során támogatni kell az ökoturizmust és a helyi kulturális örökségek fenntartását – például a hagyományos nádgazdálkodás, halászat és kézművesség bemutatását –, amelyek nemcsak gazdasági hasznot hoznak, hanem növelik a terület identitását és képviselik környezettudatosságát.
VII. Összegzés és jövőbeli kilátások
A Fertő tó környékén bekövetkezett tájhasználati és hidrológiai változások alapján világosan kirajzolódik a természetes és mesterséges tényezők együttes hatása. Az elmúlt két évszázad során a térség összetett átalakuláson ment keresztül, amelynek fő hajtóereje az emberi beavatkozás – különösen a vízrendezési munkálatok, a mezőgazdasági művelés terjeszkedése, a nád- és vízgazdálkodás, valamint a turizmus fejlődése voltak. E változások tartós és mély hatást gyakoroltak a tó és környezete hidrológiai és ökológiai rendszereire, a földhasználatra, a gazdasági és társadalmi struktúrákra, valamint a helyi kulturális örökségre.
A vízszint tartós csökkenése jelentős tájszerkezeti átalakulást eredményezett, az egykori nagy kiterjedésű nyílt vízfelületek helyét elsősorban nádasok és legelőként hasznosított területek vették át. Ez a folyamat az élőhelyek sokszínűségének csökkenésével járt, nehezítve a halfajok természetes szaporodását és a halászati hagyományok fennmaradását. Ugyanakkor a csökkenő vízszint a szántók kiterjedésének növekedését tette lehetővé, amely a térség gazdasági szerkezetét erősen átalakította.
VII.1. Természetvédelem és gazdasági tevékenységek összhangja
A Fertő tó nádgazdálkodása, a halászat, illetve a mezőgazdasági művelés kulcsfontosságú elemei a táj és a hidrológiai rendszer fenntarthatóságának. A nád nem csupán építőanyagként, hanem biomassza energiaforrásként is jelentős, ugyanakkor a gépi nádaratás intenzitása és technikája befolyásolhatja az ökológiai egyensúlyt. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt nádaratási visszaesés ugyanakkor a tó vízminőségére negatív hatással volt.
A mezőgazdasági termelésre erős nyomást gyakorol a klímaváltozás, ezért szükség van olyan fenntartható és környezetbarát művelési stratégiákra, melyek mérséklik a víz- és vegyszerhasználatot, valamint elősegítik az ökológiai gazdálkodást és a korábban hagyományos, extenzív gyephasznosítást. Emellett kiemelt szerep jut az agrár-környezetvédelmi programoknak, amelyek a természeti erőforrások megőrzését segíthetik elő.
Az egykori vízitelep a nádtetős házakkal. Forrás: Forrás: Varga Szabolcs, VNÁD Nádipari Kft.
VII.2.Turizmus és vízállás kapcsolata
A térség turizmusát alapvetően meghatározzák a Fertő tó adottságai és természeti értékei. A vízszint ingadozása azonban évről évre kihívást jelent: az alacsony vízállás korlátozza a vízisportokat, a fürdőhelyek használhatóságát és a hajózást, míg a magas vízállás árvízi károkat és infrastruktúra-problémákat okozhat. E kettősség miatt a turisztikai fejlesztéseknél elengedhetetlen a természetvédelmi szabályozások és környezetbarát, zöld megoldások alkalmazása, továbbá a vízdinamikai viszonyokhoz igazodó tervezés.
VII.3. Javasolt fenntarthatósági intézkedések
Integrált vízgazdálkodás: A vízpótlás és vízszintek szabályozásának újragondolása a Fertő tó természetes vízkémiai és ökológiailag kedvező állapotának megőrzése érdekében, különös tekintettel a sótűrő fajok élőhelyeinek fenntartására.
Természetközeli vad-, nád- és mezőgazdálkodás: A nádaratási módszerek fejlesztése a rizómák károsodásának minimalizálásával, a nád korosztályainak kiegyensúlyozottabb kezelése és a hagyományos legeltetési gyakorlatok ösztönzése.
Fenntartható halgazdálkodás: Az ívóhelyek és halvándorlási utak rekonstrukciója, az állományok természetes reprodukcióját elősegítő fejlesztések, valamint a halászati kvóták és eszközhasználat körültekintő szabályozása.
Környezettudatos szántóföldi művelés: A vegyszerek és vízhasználat optimalizálása, ökológiai gazdálkodás támogatása, klímakiegyenlítő technológiák alkalmazása és a terméshozamok fenntartása az időjárási viszonyokhoz igazított művelési stratégiával.
Természetvédelmi szakmai és közösségi együttműködés: A helyi közösségek, gazdálkodók és természetvédelmi szervezetek közös részvétele a kezelés és fejlesztés folyamatában, valamint a határon átnyúló együttműködés erősítése a térségben.
Fenntartható turizmusfejlesztés: Környezetbarát infrastruktúra kialakítása, a vízszint-ingadozásokhoz igazodó szolgáltatások tervezése, ökoturizmus és a helyi kulturális örökség, hagyományos mesterségek bemutatásának támogatása. Az idegenforgalomhoz igazodó, túlzottan koncentrált területhasználat kialakulásának megelőzése vagy tudatos szabályozása, különös tekintettel a tájat és a településképet károsító beépítések visszaszorítására. A tóparti területek további beépítésének szigorú szabályozása, valamint a part menti zóna szabad megközelíthetőségének biztosítása.
Monitoring és kutatás: Folyamatos adatgyűjtés és elemzés a vízminőség, élőhelyek, halállomány és földhasználati változások alakulásáról, különösen a klímaváltozás hatásaira való gyors reagálás érdekében.
VII.4. A jövőben szükséges fejlesztések
A Fertő tó térségének fenntartható megőrzése és harmonikus hasznosítása komplex, több szakterületet integráló megközelítést igényel. A táj, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a természetvédelem és a turizmus összehangolt kezelése nélkülözhetetlen. A jövőben különös figyelmet kell fordítani a klímaváltozás várható hatásaira, például az egyre gyakoribb száraz időszakok miatti vízhiányra, az öntözési rendszerek fenntarthatóságára, továbbá az élőhelyek alkalmazkodóképességének javítására.
Fontos, hogy a kezelési stratégiák ne csupán helyi, hanem határokon átnyúló együttműködésekre is épüljenek. A közös tudományos kutatások, egységes nyilvántartások, fenntarthatósági célok és jövőbeni fejlesztési elképzelések megvalósítása kulcsfontosságú a térség hosszú távú gazdasági életképessége szempontjából.
A természetvédelem mellett meg kell őrizni és fejleszteni a helyi gazdaságok, köztük a mezőgazdaság, halászat és nádhasznosítás hagyományos elemeit, amelyek a térség kulturális örökségének és identitásának alapjai. Egyensúlyra kell törekedni az ökológiai stabilitás és a társadalmi-gazdasági fejlődés között, amelynek záloga egy jól szabályozott, fenntartható és innovatív stratégia.
Irodalomjegyzék
Élő, D., (1937). Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
Bácsatyai, L., Bánky, J., Márkus, I., Kovács, Gy., Czimber, K., (1995). A Fertő tó feltöltődési folyamatának vizsgálata. OTKA II/3 2518. sz. kutatási zárójelentés. Sopron.
Márkus, I., Dinka, M., Király, G., Márkus, A. (1999). A Fertő tavi nádasok felmérése és minősítése. ÉDU-VIZIG. Kutatási Jelentés, Sopron.
Márkus, I., (2003). A fertői nádasok biológiai és használati állapotának jellemzése, történeti fejlődésének elemzése. MTA ÖBKI 3.442/2003. sz. szakértői jelentés. EcoMap BT, Sopron.
Márkus, I., Király, G., Börcsök, Z. (2007). A Fertő tó magyarországi nádasainak minősítése és osztályozása. Kutatási jelentés, EcoMap BT, Sopron.
Kárpáti, L., Fally, J. [Szerk.], (2012). Monografikus tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről. Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Király, G., Konkoly, É., Márkus, I., Nagy, D., Sági, É. (2013). A Fertő tónak és környékének felszínborítás-változásai régi térképek alapján. Magyar Tájökológiai Konferencia, Sopron, 2013.02.20. kiadványa.
Wolfram, G., Déri, L. & Zech, S. [Szerk.], (2014). Fertő tó Stratégiai tanulmány – 1. fázis; Tanulmány a Magyar – Osztrák Vízügyi Bizottság megbízásából. Bécs – Szombathely.
Schellander, H. [Szerk.], (2020). REBEN – Reed Belt Neusiedler See/Fertő Layman’s Report. Land Burgenland, Abteilung 5 – Baudirektion und Direktion für Wasserwesen von Nord-Transdanubien Bearbeitung: Institut für Zukunftskompetenzen.
Keserű, B. (2024). Fertő tó kisvizeinek vízminőségi kérdései – vízmintavételtől a vízpótlásig. Magyar Hidrológiai Társaság, Szolnok.
Magyar, L. (2025). A Fertő tó víztani jellemzőinek változása a történelem során. Fertő tó Barátai Egyesület, Fertőrákos.
Kiadó: Fertő tó Barátai Egyesület
Szerző: Magyar Linda
Lektorálta: Barna Csilla, Dr. Berki Imre, Dr. Márkus István
Címlapfotó: Varga Szabolcs, VNÁD Nádipari Kft.
2025. július 7.
© Fertő tó Barátai Egyesület
© Szerző
Minden jog fenntartva. A kiadó és a szerzők engedélye nélkül nem sokszorosítható, valamint elektronikus keresőrendszerekben sem tárolható és publikálható.
A tanulmány a BESTbelt projekt keretében jelenik meg. A BESTbelt HU-24-1068-59 azonosítójú projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg.
