1971. február 2-án fogadták el a Ramsari Egyezményt, melynek értelmében az érintett országok kormányai felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért, a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Február 7-én sétával emlékeztünk meg a Vizes Élőhelyek Világnapjáról a Fertőn, a 7 évvel ezelőtt megkezdett, úgynevezett fejlesztés helyszínén.
Az emlékséta apropóján sorra vettük a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak titulált bukott projekt minden egyes elemét. Megnéztük a „csat” nélküli övcsatornát, a „fertőrákosi nagy falat” (sokak szerint siratófalat), a strand hűlt helyét és természetesen megemlékeztük a mindvégig (!) többségében magyar tulajdonú cölöpházakról. Egy-egy állomásnál megálltunk és rövid ismertetőt hallgattunk meg. Előadóink voltak egyesületünk tagjai: Buchert Eszter, Varga Szabolcs, dr. Márkus István, és Kun Zoltán.
Beszéltünk a tervezett ökoparkról és a kikötők méreteiről. Kaptunk kérdéseket, észrevételeket és bizony sokuk szeme a Fertő tó kálváriájának egy-egy stációjánál könnyekkel telt meg…
Röviden ezekről az állomásokon, megállókon elhangzottakat foglaljuk össze, lentebb pedig rövid videókban mutatjuk az eseményt:
1. Állomás: A Nyugati övcsatorna és a „0. stáció”
A projekt egyik legnagyobb mulasztása a tervezett híd elmaradása, amely megakadályozta a csatornaágak összekapcsolását és a víz egészséges áramlását. Emiatt a területen megállt a víz mozgása, ami elkerülhetetlen mocsarasodáshoz és ökológiai romláshoz vezetett. A „0. stáció” egy hatalmas, föld alatti közműbővítést takar, amelynek munkálatai már előkészítés alatt állnak. Egy kizárólag szelíd turizmus megvalósítása esetén nem látszik indokoltnak az útfelújítás név alatt bejelentett, több milliárd forint költséggel járó közműfejlesztés.
2. Állomás: A „Nagy Fal” (Siratófal)
Ez a hatalmas beton struktúra végérvényesen elvágta a szárazföld és a víz közötti kapcsolatot, ember és ember között, ember és természet között, valamint az állat és növényvilág számára egyaránt. A betonfal halálos csapdát jelent a kétéltűek és kisemlősök számára, miközben minden modern természetvédelmi alapelvvel és UNESCO-iránymutatással szembe megy. A szakmai álláspont szerint ezen a ponton nincs helye kompromisszumnak: a betonfalat teljes hosszában le kellene bontani a part menti élővilág dinamikus egyensúlyának visszaállításához.
3. Állomás: A volt strand, kemping és a déli kikötő
A korábban élettel teli közösségi helyszín mára egy kopár, feltöltött pusztaság áll, ahol a biodiverzitás lokálisan összeomlott. A talaj a tömörítés miatt elveszítette öntisztuló és vízbefogadó képességét, miközben a tervezett gigantikus Déli kikötői infrastruktúra teljesen tájidegen a Fertő sekély vizétől. A jövőbeli cél itt nem a sűrű beépítés, hanem az aktív tájrehabilitáció és egy olyan szelíd, ökológiai szemléletű közösségi tér létrehozása, ahol a csend és a háborítatlan élővilág jelenti a luxust.
4. Állomás: A „Gulág folyosó” és a cölöpházak hűlt helye
A hagyományos nádtetős cölöpházak kényszer bontásával a tó kulturális identitásának egyik legfontosabb szeletét semmisítették meg, egy steril és barátságtalan folyosót hagyva maga után, ahol az Északi kikötő közelíthető meg. A tervezők figyelmen kívül hagyták, hogy a vízparti lágy iszap nem bírja el a nehéz betonépületeket, ezek félkész torzói kellemetlen tájsebeket alkotnak a teljes területen. A „Cölöpházak Reneszánsza” vízió ezért a könnyűszerkezetes, fenntartható és a helyi építészeti örökséget tisztelő formákhoz való visszatérést követeli.
5. Állomás: Az Ökopark
Az Ökopark területe a környezettudatos nevelés központja lehetne, azonban a jelenlegi tervekben szereplő rögzített építmények és a „glamping” a teljes urbanizáció veszélyét hordozzák. A cél egy olyan minimális beavatkozással járó helyszín, ahol luxusszállodák helyett természetes anyagokból készült oktatóközpont kap helyet. Itt a látogatók és kutatók újra felfedezhetnék a pákászat, a nádazás és a hagyományos halászat mesterségét, a profit helyett a tó törékeny értékeire fókuszálva.
6. Állomás: Félkész beton alapok és a betonnyelv
A földből meredező beton alapok és a tóba mélyen benyúló 100 méteres betonnyelv a modernista gőg és az elhibázott tervezés mementói. Ezek a struktúrák megváltoztatják a víz áramlását, üledékfelhalmozódást okoznak, és fizikailag fojtogatják a tó medrének természetes életét. Az ökológiai regeneráció érdekében elengedhetetlen a befejezetlen apartmanház-alapok és a betonnyelv teljes elbontása, valamint a meder eredeti állapotának visszaállítása. A már megépült, tájidegen betonelemek utólagos burkolása (a beton eltakarása) nem elfogadható egy vizes élőhelyen.A teljes területen megvalósult szádfalazás elfogadása, csak erős kompromisszumok árán lehetséges. Valós és drasztikus természet helyreállítás szolgálhatja csak kellő mértékben a terület rehabilitációját.
7. Állomás: Az északi kikötő
Bár ez a terület rendezettnek tűnik, a brutális mélységű mederkotrás valójában egy „vizes sivatagot” hozott létre, megsemmisítve a halak ívóhelyeit és a vízi élővilágot. A jelenlegi steril víztömeg inkább egy mesterséges medencére hasonlít, ami a józan ész feletti gigantizmus győzelmét hirdeti.
A jövőben radikális szemléletváltásra van szükség, hogy a nádas – a Fertő immunrendszere – újra birtokba vehesse a partvonalat, egyensúlyt teremtve a hajózás és a természetvédelem között. A folyamatos kotrás a hajózhatóság fenntartása miatt elkerülhetetlen.
Szöveg: Varga Szabolcs nádtetőkészítő, nádgazdálkodó, a Fertő tó Barátai Egyesület elnökségi tagja
(E-mail:varga.szabolcs@fertotobaratai.eu)
Videók
Készítette: Töreki Tibor
Készítette: Töreki Tibor
Képgaléria
Fotók:Töreki Tibor
A Fertő tó Barátai Egyesület a Fertő-táj jövőképének formálásával, a környezettudatos és természettisztelő szemlélet népszerűsítésével foglalkozik.
Kérjük, adód 1 százalékával támogasd Egyesületünk munkáját!
Adószámunk: 19296621-1-28
Banki átutalással itt támogathatsz minket!
Számlaszámunk:
MagNet Bank: 16200649-10008597
IBAN: HU63162006491000859700000000
