2025. december 2-án tárgyalták Brüsszelben az akkumulátorgyárak ügyét, ahol egyesületünk elnökségi tagja, Kun Zoltán is felszólalt a magyarországi akkumulátorgyártás környezeti hatásairól beszélve. Petícióvédésére az Európai Parlament Petíciós Bizottsága előtt került sor.
Felszólalása nemcsak szakmai érvekben volt rendkívül erős, hanem politikai bátorságról és következetes kiállásról is tanúskodott: Zoltán a nemzeti akkumulátorstratégia ellentmondásait és környezeti kockázatait úgy mutatta be, hogy közben az EU egyoldalú és helyenként cinikus megközelítését is kritika alá vonta.
A prezentációt követő reakciók jól jelzik felszólalása erejét: több képviselő is a petíció nyitva tartását javasolta -annak ellenére, hogy az EU jelenlegi stratégiáiban az elektromobilitás kiemelt szerepet élvez, és a dekarbonizációra hivatkozva gyakran kritikátlan támogatást kap. Zoltán nyíltan vitába szállt ezekkel az ellentmondásos álláspontokkal, ami valóban figyelemre méltó és bátor fellépés volt.
Az alábbiakban Kun Zoltán hozzászólásának összefoglalását közöljük:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
(1) Köszönöm a lehetőséget, hogy bemutathattam és megvédhettem a petíciómat. Engedjék meg, hogy egy korábbi hozzászólásra reagáljak: azt várjuk el az Európai Parlament tagjaitól, hogy döntéseik holisztikus szemléleten, tudományos bizonyítékokon és a szabályozáshoz szükséges pénzügyi források reális biztosításán alapuljanak.
Petícióm nem politikai indíttatású. Hazafinak tartom magam: egy embernek, aki szereti Magyarországot, és aggódik a jövő generációiért -köztük négy gyermekemért. A petíciót még 2023 elején nyújtottam be, de mára a magyar akkumulátoripar rohamos terjeszkedése miatt még aktuálisabb.
(2) Magyarország olyan országként vált az EU akkumulátoripari központjává, amely az iparág működéséhez szükséges erőforrások közül valójában csak egyetlen dologgal rendelkezik: az építési területtel. Mégis nálunk a legmagasabb az egy főre jutó akkumulátoros munkahelyek száma, és nálunk a legnagyobb a cellagyártó kapacitás az egész EU-ban.
(3) A teljes akkumulátoripari lánc jelen van Magyarországon – a bányászat kivételével- , 46 vállalat, túlnyomórészt ázsiai cégek. E vállalatok eddig 4,8 milliárd euró állami támogatást kaptak. Összehasonlításképp: a teljes magyarországi védett területi rendszer fenntartása (az ország 21%-a!) kevesebb mint 40 millió euróba kerül évente. Vagyis a természet védelme az akkumulátoriparnak adott támogatás 1%-át sem éri el.
(4) A helyzet a petíció benyújtása óta csak romlott. Magyarországon az egész iparágat előzetes stratégiai környezeti vizsgálat nélkül fejlesztik – senki nem tudja, mekkora környezeti kárt okozhat mindez. Ezt az Állami Számvevőszék és a zöld ombudsman is megfogalmazta.
Számos példa mutatja a rendszer hibáit:
• Debrecenben vízhiányos térségbe telepítettek extrém vízigényű gyárat.
• Gödön a gyár a környezetvédelmi engedélyének visszavonása ellenére működik tovább.
• Ácson pedig a beruházó úgy építi a gyárat, hogy közben elveszítette a környezetvédelmi engedélyét.
A nemzetgazdasági jelentőségű beruházások gyorsított eljárásrendje ellehetetleníti a lakossági részvételt, ezért az Aarhusi Egyezmény titkárságához is panaszt nyújtottunk be.
(5) Az EU jelenlegi álláspontja a dekarbonizációról egyoldalú és sok tekintetben cinikus. Az akkumulátoripar fejlesztését olyan országban támogatják kritikátlanul, amely jogállamisági eljárás alatt áll. Ráadásul nincs technológiai transzfer: az ázsiai gyártók gyárakat hoznak, de tudást nem adnak át, így az EU versenyképessége sem javul.
(6) Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy ismét hangsúlyozzam a legfontosabbat:
A magyar akkumulátorstratégia sérti a polgárok egészséges, élhető környezethez való jogát.
Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam a petícióm ismételt benyújtására.”
Forrás: Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége
Kun Zoltán hozzászólása itt hallgatható meg:
